Tanuljunk kutyás segítséggel

Móra Ferenc

Apám

Kis temetőnkben tudok egy zugot:
Az öreg remekes szűcs nyugszik ott.
Híres, amit varrt, ködmön és suba,
Neve sokáig él a faluba.

Magam is sokat elemlegetem,
Számon mosollyal, könnyel lelkemen,
S ilyenkor ifjú bimbóm, gyermekem
Szivemre melegebben ölelem.

Sírhatnékom van, ha eszembe jut
A szeles éj, amelyen elaludt
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.

Az öreg műhelyt sírja vissza tán,
Fáj a sötétség néki s a magány,
A hideg ellen hallat tán panaszt -
Mi fáj a holtnak, isten tudja azt.

Ám megjött a tél tegnap délelőtt,
Beszitálta hóval a temetőt,
S az öreg szűcs már nem panaszkodik,
Az öreg szűcs már szépet álmodik.

A hó fehér, selymes, sürű, puha,
Ugy takarja be, mint meleg suba
S a télizöld, mely hegyig belevész,
Az rajta zöld irhábul a szegés.

Március 15-én az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc kezdetét ünnepeljük. 

A Bécsben kitört forradalom hírére március 15-én Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és barátaik a Pilvax kávéházban gyűltek össze. 

Néhány órával később elfoglalták Landerer nyomdáját, ahol kinyomtatták Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét és a 12 pontot. A 12 pont a kéréseiket tartalmazta.

Délután a Nemzeti Múzeum lépcsőin gyűlést tartottak. Ezen több tízezer ember vett részt. Felolvasták a 12 pontot és Petőfi elszavalta versét. Utána a Várba mentek, ahol is a Helytartótanács elfogadta követeléseiket. 

A tömeg követelésére Táncsics Mihályt kiengedték a börtönből.